Szabályok:
- Írj 11 kérdést!
- Írj magadról 11 dolgot!
- Válaszolj 11 kérdésre!
- Küldd tovább!
- Írd ki, hogy kitől kaptad!
11 kérdés, amelyekre válaszolok:
- Volt már, hogy megszegtél egy törvényt? Mi volt az és mit tettél?
~Ha kimászom a barátnőmmel az ablakon a szülők tudtán kívül, éjfélkor, egy csapat sráchoz, hajnali ötig, akkor meglehet. De nem hiszem, hogy tettem ilyet... Egyszer nem végeztem el még nyolcadikban a hetesi munkámat és osztályfőnökit kaptam. Ez már komoly törvényszegés, nemde? - Mi a legőrültebb emléked a legjobb barátoddal?
~Vele csak olyan van! Szerintem az első kérdés első mondata megfelelő válaszként. De szakadó esőben villámlás közepette átgázolni egy tavon egy ázott kutyával és hurrikán erejű széllel, hogy hegyet másszunk...Teljesen normális dolog. Na meg az is természetes dolog, hogy sütés közben a szánk helyett a hajunkba kerül a mogyorós puding és ahelyett, hogy megfürödnénk, kimegyünk az udvarra és tusfürdővel dobálózva kergetjük egymást a slaggal. - Ki a kedvenc zenei előadód? Miért?
~Kétségtelenül imádom a BVB-t, a kedvenc énekesem pedig Andy Biersack. Elképesztő hangja van, hatalmas dolgot képvisel Ő és az egész banda, stílussal rendelkeznek és nem egy mindennapi nyáladzás, amiből már bőven van elég. Minden számnak komoly mondanivalója van és az egész, ahogy ezt előadják...És az az irtó aranyos külső sem hátrány, meg azok az angyali kék szemek. - Mi az, ami nélkül nem tudnál élni?
~Sok dolog...Például levegő. De ha választanom kell, hogy zene nélkül élhetek tovább, vagy három percen belül meghalok és közben zenét hallgathatok, akkor biztos a másodikat választanám. - Miért kezdtél el írni? Mikor?
~Már egészen kicsi koromban írtam kisebb verseket, de nem nagyon fordítottam rá figyelmet. Az utóbbi másfél évben viszont folyamatosan írok verset és blogot. Számomra az írás azt jelenti, hogy megmutathatom azokat a gondolatokat és érzéseket, amelyeket képtelen lennék kimondani, vagy kimutatni másoknak. - Ha legyőznéd a félelmed, mit tennél meg?
~Bemennék egy pókokkal és kígyókkal teli vaksötét barlangba, amiből a kijárat a mélybe vezet, ahol hatalmas fekete hullámok csapnak fel és elnyelnek. Egyébként nem, de ez is egy lehetőség. Valószínű elmondanám az embereknek mit érzek irántuk... - Mire vársz?
~Tökéletes kérdés! Bár sorolhatnám, de sajnos annyi időd az Isten még nem teremtett. Akkor röviden, mire is? Hát rajta! - Milyennek látod magad hatvan év múlva?
~Erre is több lehetőség van. Meglehet, hogy egy macskás öregasszony leszek, Micikével, Cirmikével, Fricikével, meg fene tudja hány millió macskával... Az is lehet, hogy férjem lesz, unokáim, akik minden hétvégén meglátogatnak, én pedig sütit sütök nekik. Megint egy másik lehetőség, hogy minden már megszottyadt részemen tetoválások lesznek, a fejem ki sem látszik a piercingektől és több lesz már rajtam ezekből a csodás testdíszítésekből, mint amennyi én magam vagyok. - Milyen címet adnál az életednek?
~Hmm... Említeném a kedvenc zenéim közül a Wretched and Divine-t, valamint a Fallen Angel-t és a Revelation-t. Mind tökéletes! - Hogyan telik el egy hétköznapod?
~Huuuh, általában mindig ugyanúgy, legalábbis a délelőttök. Reggel hétkor felkelek, a szokásos dolgok, fogmosás, öltözködés, stb. Aztán körülbelül 20-35 perc alatt elkészítem a mindennapi sminkem és a hajam. Majd elindulok a boltba a reggelimért, ami általában egy csokis fánk szokott lenni, aztán 8:40 körül beérek az iskolába. Óra alatt amikor éppen nem írunk, nyitott szemmel alszom, az ébresztőm általában csak egy vállbabökés, de néha ez sem segít. A szünetekben egy barátommal lógok, felváltva húzzuk le egymás energiaszintjét, miközben a lehető legtöbb agysejtemet nevetem szét és gyakran nem is néznek komplettnek. Ebédelünk, majd kedvemtől függően elkísérem az egyik barátomat haza, én pedig kettő-három körül hazaérek. Ahogy hazaértem megint csak eszek, majd vagy bevonulok a szobámba és átlagban két órán keresztül zenét hallgatok, vagy a Tv-t nézem, de amikor jobb az idő, valakivel tervezünk valami programot. Késő este tanulok, bepakolok, megcsinálom a hajam másnapra és tíz körül lefekszem aludni. - Mi az élet értelme?
~Ha elképzeled, hogy ez az utolsó napod, azonnal rájössz, mi a fontos, és mi nem. Akik nem hisznek az élet értelmében, olykor feltűnően értelmes életet élnek. Az igazság az, hogy ez nézőpont kérdése. A jelenlegi érzéseinktől és céljainktól függ minden. Ha fájdalom uralkodik rajtad, az egyetlen dolog, amit az élet értelmének találsz, az az, hogy megszűnj létezni. Ha szerelmes vagy, egyedül Ő az, akiben az élet értelmét látod. Amikor gyermeked születik, vagy gyermeket vársz, Ő a mindened, Ő életed értelme. Amikor boldog vagy, a barátaiddal vagy, amikor sikert érsz el egy dolgozatnál, megnyerted a sportversenyt, vagy csak zenét hallgatsz. Ilyenkor mindig érzések zajlanak le benned és úgy gondolod, van értelme az életednek, vagy éppen a legapróbb hitedet is elveszted az élet értelme iránt. És miért van mindez? Hogy tanuljunk és átessünk megannyi szakításon, szerelmen, fájdalmon, boldogságon és az élet legapróbb dolgain. Az élet értelme maga az élet. Ugye milyen értelmetlen?
- Választanod kell a barátod és a szerelmed között, kit választasz?
- Ha utolsó perceid egy emberrel tölthetnéd, ki lenne az?
- Egyedül a szobádban, vagy együtt a barátokkal?
- Milyen egy legjobb barát?(Ha van, Ő milyen?)
- Ha van ilyen, ki az, akiért bármit megtennél?
- Életed legszebb és legrosszabb napja?
- Milyen zenéket/zenei műfajt szeretsz?
- Hogyan képzeled el a nagy "Őt"?
- Mi a kedvenc filmed és miért?
- Miért kezdtél írni és mikor?
- Milyennek látod magad?
- Általában én vagyok az, akinek be nem áll a szája, máskor pedig harapófogóval sem lehetne belőlem kiszedni semmit. Koromhoz képest ritka komoly vagyok, viszont ha olyan társaságba kerülök, az őrültségi szintem ülve csapkodná az eget.
- Többnyire jó kedvem van, viszont amikor depressziós vagyok, órákig eszem, sírok és zenét hallgatok egy helyben. Olyankor általában a puszta tekintetemmel képes lennék megölni valakit.
- A zene számomra mindenre gyógyír. Ha valakivel összeveszem, rossz a kedvem, vagy egyszerűen csak imádok egy számot, hosszú órákig elvagyok minden életjel kimutatása nélkül. (Talán annyi, hogy néha kifosztom közben a hűtőt) A problémát viszont sajnos ez sem oldja meg, csak elfeledteti.
- Kimondhatatlanul nagy lámpalázam van, ennek ellenére megnyertem harmadikos koromban egy prózamondó versenyt és háromszáz ember előtt vettem részt egy sportvetélkedőn. (Az utóbbit nem önszántamból)
- Több időt töltök a fantáziavilágaimban, mint a valóságban. Talán már kezd az agyamra menni a dolog, de amíg az órán hagynak aludni, addig nem izgat.
- Imádom a Black Veil Bridest és csakafenetudjafelsorolni hány zenei műfajt. Főleg a rock, de a crunkcore-tól kezdve az electro-n át a pop-ig mindent meghallgatok.
- Imádok aludni! Ettől eltekintve kitelik tőlem, hogy hajnali ötig fent maradok, hogy őrültekkel lógjak és egy órával később, azaz hatkor már keljek is. Persze önszántamból fel nem kelek akkor, inkább alszom nyolcig, de a rekordom délután kettő volt.
- Igazából nem szeretem azokat a sportokat, ahol sok ember van, viszont nagyon szeretek lovagolni és kajakozni.
- Szokásom egy végtelen őrült barátnővel szakadó esőben szélvihar és villámlás közepette átvágni egy tavon egy ázott kutyával, hogy hegyet másszunk.
- Súlyos mániám az, hogy valaki mindig tetszik. Általában ezek a tipikus fangörlingelések, ritkábban van az, hogy valaki tényleg érdekeljen. De ha egy srác komolyan érdekel, akkor nagyon.
- Sokat rajzolok és írok verset, máskor meg dalszöveg részleteket firkálok le a hozzám legközelebb eső papírfecnire, vagy épp a kezemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése